Új lány a házban
Ránéztem az órámra, még 5 percem volt a buszom indulásáig. Felkaptam a fekete dzsekimet, majd olyan gyorsan zártam az ajtót, ahogyan csak tudtam, egyik lábam itt, a másik már a liftnél, már hívtam is, de az a szerencsétlen a tizediken rostokolt. Lelki szemeim előtt láttam, amint egy 90 éves nénike a botjával tápászkodik ki. Már csak ez kellett nekem, így is borzasztóan feszült voltam a munkahelyi balhék miatt. A minap helyezte a főnököm kilátásba, hogy ha ilyen sűrűn elkések, akkor el fog bocsátani. Ő fogalmazott így.
A lift mintha beragadt volna, én előtte toporogtam, mikor váratlanul valaki mellém lépett. Ránéztem az idegen lányra, aki annyira szép volt, hogy teljesen megütköztem rajta. Vajon léteznek angyalok?? Úgy tűnik igen, és hogy egy kis színt vigyen az életembe, egy gyönyörűséges példánya éppen engem talált meg. Ott állt mellettem teljes valójában, hosszú göndör szőke hajjal, a lehetetlenségig világos kék szemekkel, fekete pufi dzsekiben.
-Szia! - csilingelt a hangja, én pedig az ámulattól szóhoz se jutottam. Talán még a szám is tátva maradt. Léteznek hát angyalok, semmi kétség, - Itt laksz te is a 18-on?
- öö.... igen....- kaptam észhez- ezek szerint te vagy az új lakó?
- igen, tegnap költöztem be - mosolygott.
Megérkezett a lift. Előreengedtem a kedves idegent, így lehetőségem nyílt végigmérni őt. Passzos kék farmert viselt, és fekete, enyhén magas sarkú csizmát. A dzseki éppen látni engedte a formás combját és fenekét. Ilyet azelőtt csak női magazinokban láttam.
A liftben ahogy mellém állt, megcsapta az orromat egy nagyon kellemes tiszta, édes parfümillat. Pár pillanat kínos csend következett, miközben a lift komótosan elindult a földszint felé.
- Még be se mutatkoztam az én szomszédasszonyomnak, Csilla vagyok! - mosolyogva nyújtotta a kezét, és véletlenül találkozott a tekintetünk. Mintha még a szeme is nevetett volna. Telt ajkai mögött megcsillantak hófehér fogai. Valósággal elvarázsolt a látvány.
- Timi vagyok- nyögtem ki végre, mikor felfogtam, hogy szólnom kell.
Váratlanul megállt a lift. Kinyílt az ajtó a 12-en, és pont egy olyan banya állt előtte, amilyet az előbb képzeltem el. Hiába, ez a ház ilyen nyanyákkal van tele. Évek óta itt lakom, és még mindig összefutok néhány ismeretlen arcú öregasszonnyal, pedig ők nyilván régebb óta laknak a házban, mint én.
Zavartam oldalra fordultam, kerültem a lány tekintetét, és elővettem a telefonomat, babráltam rajta, mintha éppen sms-t írnék. Ahogy megnyomtam egy gombot, Gergő mosolygós feje villant fel. Fejbe is kólintott a kép. 5 éve együtt élünk, remekül megvagyunk, én pedig egy idegen lány szemében gyönyörködöm? Egyáltalán mi van velem? Teljesen megkönnyebbültem, mikor a lift végre leért, a lány pedig előttem kiszállt, és szapora léptekkel elsietett.
Természetesen a buszt lekéstem, a munkahelyről elkéstem, a főnököm jól megszidott, de mindezek ellenére, én egész nap látszólag a számítógépbe temetkezve elmerengtem a gondolataimban. Egész nap a lány világoskék szemét láttam magam előtt. Azon tűnődtem, vajon ilyen az albínó? Nemrég láttam a tévében erről egy riportot, hasonlóan kék szemű nők és férfiak szerepeltek benne, de nekik a hajuk is érdekesen seszínű szőke volt, a bőrük pedig hófehér. Nos, megállapítottam, ő nem ilyen. Ő szimplán csak meseszép!
A számítógépet néztem, de őt láttam magam előtt. Dús göndör fürtjei teljesen elvarázsoltak. Rájöttem, hogy ez a lány pont az én szöges ellentétem. Elég csak futólag végignézni rajtam, fekete haj, sötétbarna szem, kreol bőr. Levontam a következtetéseket, biztosan ő egy modell, és amilyen szép, nyilván szarrá is keresi magát. Az eszembe se jutott, hogy ha dúsgazdag lenne, akkor talán nem a szomszéd alkoholista Pista lepukkant lakását bérelné egy a szocializmusban épült ház 18. emeletén. Mert a Pista azt mondta, ő a lakást el nem adja, mert akkor egyszerre inná el az árát, így pedig folyamatosan, hónapról hónapra megvan a pénze piára.
Munka után beugrottam a házunk alatti kávézóba, mert úgy éreztem, ezt a mai napot muszáj egy meleg tejszínhabos kapucsínóval levezetnem. A pultról felvettem a Blikk aznapi lapját, és a forró pohárral a kezemben a kávézó sarki asztalához telepedtem le. Széthajtottam az újságot, és akkor olvastam a főcímet: "Oláh Ibolya bevallotta másságát". Ez az a téma, ami eddig olyannyira elkerülte a figyelmemet, hogy ilyen cikkekbe még csak bele se olvastam, most azonban olyan hevesen hajtottam az újságot a 6. oldalra, mintha ott a következő heti lottó nyerőszámait közölnék. Elolvastam a cikket, és valamiért csalódtam. Nem sokat írtak az énekesnőről, csak annyit, hogy együtt él egy fiatal szőke lánnyal, és nagyon jól megvannak. Valami ilyesmit is olvastam még, hogy Ibolya úgy érzi, ő mindig is férfiként szeretett. Ezzel az információval nem tudtam mit kezdeni. Másként szeret egy férfi? Eltűnődtem. És másként egy nő? Mi különbség lehet? Próbáltam elképzelni, ahogy én szeretem Gergőt, és ahogy Gergő szeret engem, de még így sem értettem a mondat mondanivalóját. Nagyot kortyoltam a kapucsínóba, el is felejtettem, hogy forró. Megégette a nyelvem. Hirtelen majdnem visszaköptem a bögrébe. Nagyon visszafogtam magam, hogy ne tegyem meg. A számban tartottam a forró italt, sütötte a szájpadlásomat, a fogamba is beleütött a meleg, de kibírtam, végül lenyeltem...
A lap leközölt néhány fotót is az énekesnőről. Sosem néztem még meg jobban, mert se a stílusa nem tetszik, ő maga pedig egy cseppet sem szimpatikus. Alaposabban szemügyre vettem. A homlokán olyan hosszúra hagyta a haját, hogy félig a szemét is takarta. Első gondolatom az volt, hogy biztosan bántották az intézetben gyerekkorában, és valami heget takargat. Végül arra jutottam, hogy inkább mégsem ilyesmi oka lehet, mert a szemét is többször lesüti, mintha ezzel is rejtőzködni akarna. Talán takargat valamit. Pont a szemét? Mint tudjuk, a szem a lélek tükre. Ő nem akarja, hogy a lelkébe lássanak, mert van ott valami, ami nem tartozik a külvilágra. A mássága lehet az.
Azon gondolkodtam, vajon az látszódik e az embereken, hogy vonzódnak a saját nemükhöz? Úgy ítéltem meg, hogy van, akin igen, van, akin nem. Hiszen vannak olyan férfiak, akik női ruhában járnak, vagy ha nem is, de passzos farmert viselnek, és a járásukon is látszódik, hogy "buzi". Máskor pedig olyan emberekről derül ki másságuk, akikről még véletlenül se feltételeznénk. Fura dolog ez.
- Helló! Leülhetek? - kérdezte egy kellemes női hang, nekem pedig majdnem kiesett a kezemből a bögre, mikor felnéztem, és megláttam magam előtt Csillát.
- Szia! Hát te?- meglepettségemben ennél jobb nem jött ki a számon.
- Tudod, itt lakom a házban - mosolygott - és leszaladtam meginni egy kávét. Csatlakoznék, ha nem gond. Nem szeretnék egyedül ücsörögni a másik sarokban!
- Persze, persze, gyere csak! - biztattam, és kihúztam a mellettem lévő széket, hellyel kínálva őt.
A lány kellemes illata ismét az orromba szökött, most már ismerős volt, de talán a reggelinél is nagyobb hatással volt rám. Mintha vonzana. Mintha közelebb húzna vele magához. Érthetetlen módon közelebb akartam lenni hozzá.
- Mit olvasol, hazudnak megint valami biztatót a politikusaink? - kérdezte mosolyogva.
- Ó, nem is tudom... még most lapoztam bele..- a világért sem akartam, hogy meglássa, hogy Oláh Ibolyát bámulom, inkább gyorsan behajtottam az újságot.
- Milyen napod volt? - kérdezte, majd kivette a kezemből az újságot, és végigfutotta a nagybetűs címeket.
- Semmi különös. Reggel lekéstem a buszt a hülye banya miatt- mérgelődtem. - és neked?
- Én beszaladtam a kórházba, aztán találkoztam pár haverral, majd hazajöttem, és tévéztem. Ennyi volt a napom. - mosolyogta.
- Miért mentél a kórházba?
- Ott fogok dolgozni. Nővér vagyok. Jövő héten kezdek a csecsemőosztályon. Ma kellett a papírjaimmal beszaladni.
Most vettem csak észre az orra melletti kis szemölcsöt, ami az arcát még szexisebbé tette. És milyen édes! Csecsemőosztályon fog dolgozni. Ezek szerint mégsem modell. Ennek nagyon megörültem, nem mintha bármi bajom lenne a modellekkel, csak ezzel a tudattal valahogy elérhetőbbé vált számomra. Elérhetővé, mint... szomszéd? Vagy elérhetővé, mint... barátnő. Vagy elérhetővé mint... Magam se tudtam, hogy mit akarok én tőle. Én, nő létemre egy nőtől.
- Naa! Ezt olvastad? Oláh Ibolya együtt él a barátnőjével! - kiáltott fel örömmel, mintha azt mondta volna, "szegény lány, annyi nélkülözés után végre meggazdagodott!"
- Nahát! Tényleg? - kérdeztem, mintha most hallanám először.
- Helyes! Felvállalta az érzéseit!- bólogatott a cikket olvasva.
Két kezében tartva az újságot egy kicsit közelebb emelte a szeméhez, hogy jobban lássa a betűket. Szemlátomást felkeltette az érdeklődését a hír. Nem tudtam, hogy mit jelentsen ez, de örültem neki, hogy ebben a pillanatban akadt egy téma, ami mindkettőnket érdekel, még akkor is, ha én be se merem ezt vallani még magamnak se, nemhogy neki. Ő a sorok közt merült el, én pedig őt nézve bambultam el. Gyönyörű szép ujjain ezüstgyűrűk csillogtak. A hüvelykujján is hordott egy széles gyűrűt, ami nekem különösen megtetszett. Az én ujjaimon aranygyűrű szokott lenni, három is van, kettőt hordok, ha hordok, de nem tulajdonítok ennek semmi jelentőséget, így gyakran otthon marad. Körmei igényesen hosszabbra hagyva, és tökéletesen egyformára reszelve díszei voltak a kezének. Makulátlan bőre pedig kellemesen barna volt. Eltöprengtem rajta, hogy vajon napozástól, vagy szoláriumtól e. De a végeredmény a lényeg, ami, lássuk be, tökéletes.
- Az embernek nyíltan vállalnia kell az érzéseit! - mondta Csilla, miután a cikket végigolvasta, és olyan mélyen nézett a szemembe, hogy teljesen zavarba jöttem. Nem is tudtam mit szólni, csak fürkésztem az arcát, ő pedig az enyémet, majd elnevette magát.
- Hozok egy kávét magamnak. Te kérsz valamit? - kérdezte.
- Köszönöm, nem. - válaszoltam, majd Csilla felállt, és a pulthoz ment.
Én a szememmel követtem őt, figyeltem a mozgását, a fenekét, a combját, még mindig úgy néztem rá, mint valami bálványra, egy gazdag és híres modellre, akit az ember csak tévében, vagy férfimagazinok címlapján lát. Néztem őt, ahogy beszélget a pultos lánnyal. Oldalt állt nekem, így jól láttam, mikor mosolygott a lányra, majd felém pillantott és kacsintott egyet. Ekkor kaptam észbe, hogy még mindig őt bámulom, és zavartan az üres bögrémbe meresztettem a szememet.
- Sejtettem, hogy itt vagy! Otthon nem találtalak! - mondta az ismerős férfihang, amitől rögtön visszazuhantam a valóságba. Gergő! Eszembe se jutott, hogy ma hamarabb haza fog érni a munkából. Máskor ilyenkor otthon várom.
- Szia! Te már itthon! Hogy elszaladt az idő - mondtam, majd Gergő egy csókot nyomott a számra. Ránéztem Csillára. Igen, látta. Mosolygott, kacsintott még egyet, majd elfordult.
Gergő letelepedett mellém, és kezébe vette az újságot, ami éppen előtte hevert. Természetesen Oláh Ibolyánál kinyitva.
- Nézd már! Ő is felmelegedett!- vigyorgott.
Legszívesebben rászóltam volna, megmagyaráztam volna, hogy az nem vigyorogni való dolog. Hogy az ember vallja be az érzéseit! Ő vállalta a nyilvánosságot, ezzel is segítve a másság elfogadását, Gergő pedig próbája meg valóban elfogadni. De nem szóltam semmit. Máskor se tettem. Talán mert máskor egyet is értettem Gergővel. De most nem, és ha szólnék, félő, hogy gyanús lenne a hirtelen érdeklődöm e téma felől. Mert mióta Csillát megismertem, igenis elgondolkodtatott a téma!
Gergő, miután elolvasta a cikket, visszavitte az újságot a pultra, és rendelt egy kávét magának. Csillával is összetalálkozott, mert ő még mindig a pultos lánnyal beszélgetett, és láttam, hogy Gergő köszön neki. Mikor visszaért hozzám, így kommentálta az esetet:
- Itt van az a csaj, nézd! Ő lesz a szomszédunk! Láttam tegnap, mikor pakolta a dobozait, meg táskáit.
- Igen, találkoztunk már - válaszoltam, és rövidre is akartam zárni a választ.
- Nagy bulizósnak néz ki, majd örülhetünk, mikor reggelig bömböltetik a tam-tamot, mi meg aludnánk, mert másnap menni kell dolgozni - bosszankodott Gergő.
- Nem hiszem, biztos ő is dolgozni fog.
- Ő? Á! Kizárt! Nem úgy néz ki! - vigyorgott Gergő.
- Miért? Hogy néz ki?- kérdeztem, és már azon gondolkodtam, hogyan védjem meg Csillát.
- Ő olyan típus lehet, akit eltartanak a férfiak!
- Ezt fejezd be! Attól, hogy szép, ő egy normális lány! - keltem Csilla védelmére, majd terelve a témát, a munkahelyről kezdtem kérdezgetni Gergőt.
Kabátban, csizmában, táskával a kezemben, teljes csendben álltam az ajtóban, hogy halljam, Csilla mikor indul. Igyekeztem mindig úgy intézni, hogy együtt menjünk le a lifttel. Ugyanazzal a busszal jártunk reggelente azokon a napokon, mikor ő délelőttös volt. Persze ő összevissza járt melózni, a csecsemőosztályon éjjel-nappal, ünnepnap, mindig volt munka.
Néztem az órát, nem várhattam tovább, azt hittem, Csilla mégsem jön dolgozni, úgyhogy kiléptem az ajtón, s mikor zártam, láttam, hogy nyílik a szomszéd lakás ajtaja is. Megörültem: Hát mégis jön! Egyre többet beszélgettünk reggelente, elmondta, hogy nagyon régen járt egy sráccal, aki megerőszakolta, azóta nem hajlandó szóba állni egyetlen férfival sem. Egyedül él. Úgy gondoltam, hogy ennek ellenére nem magányos, mert a nővére, és a barátnői is gyakran meglátogatják, de természetesen közel olyan zajt sem csapnak, mint amire Gergő számított. Azért költözött a házunkba, mert ott volt a környéken a legolcsóbb az albérlet, ami neki nagyon fontos, mert nem túl sokat keres a kórházban. Mellékállásban műkörmöket épít. Megtudtam hát, mi a titka a mindig igényes, és gyönyörű körmének.
Ahogy a lift bezáródott mögöttünk, megszólalt a telefonja.
- Megfognád egy pillanatra? - kérdezte, és a kezembe nyomta kicsi fehér válltáskáját.
A szavaiból kivettem, hogy estére beszervezett magának valakit, akinek a körmét fogja megcsinálni.
- Köszönöm! - mondta, és úgy vette ki a táskát a kezemből, hogy az ujjai hozzáértek a kézfejemhez. Engem pedig mintha áramütés ért volna, megdermedtem, nem jutottam levegőhöz, bizseregtem mindenhol. Az egész csak néhány pillanatig tartott. Csilla mélyen a szemembe nézett.
- Egyszer a te körmödet is szívesen megcsinálnám! Átjössz valamikor? - kérdezte, és úgy éreztem, a szememből kiolvas mindent, a zavartságomat, a kétségeimet, mindent, ami vele kapcsolatos, és mióta beköltözött a házunkba, azóta meghatározzák a mindennapjaimat. Elkaptam a tekintetemet.
- Egyszer, talán! Majd meglátjuk! - válaszoltam, és némi magabiztosságot igyekeztem magamra erőltetni.
- Rendben, csak ha szeretnéd! - mondta, és mosolygott. - Mindent csak akkor, ha szeretnéd!
Egy pillanat alatt melegem lett. Mindent? Amit szeretnék? Mi mindent? És én mit is szeretnék? Ezer kérdés suhant át az agyamon, közben Csilla tekintetét éreztem a nyakamon, a számon. Nem mertem ránézni. Megkönnyebbültem, mikor leért a lift a földszintre. Egymás mellett, szótlanul kullogtunk a buszmegállóba, és a tömegnek hála, a buszon sem tudtunk többet beszélgetni. Néha egymásra néztünk, s ha tekintetünk összeakadt, Csilla mindig rám mosolygott.
- Ne felejtsd el a körömépítést!- mosolygott Csilla, mikor pár nappal később az ajtóban összetalálkoztunk. Én éppen akkor értem haza, ő pedig akkor indult valahova. Nem mondtam semmit, csak visszamosolyogtam. Dehogy is felejteném el, mindig ezen jár az agyam. Hogy vajon mire célzott Csilla? Mi történne, ha átmennék hozzá? Eszemben sem volt műkörmöket építtetni vele, inkább arra lettem volna kíváncsi, mit csinálna ő, amit én szeretnék. Mire érthette?
Gondolataimba merülve leültem a fotelbe, ami a legkedvesebb lett számomra, mióta Csilla a közvetlen szomszédom lett, ugyanis hála a vékony falaknak, a fotel ráadásul a lakásával szomszédos falhoz van tolva, minden áthallatszik, ami nála történik, mintha csak a másik szobában lenne a Kedves. Pár perc múlva hallottam, hogy nyílik az ajtó a szomszéd lakásban, majd pakolászás nesze szűrődött át. Csilla hazaért. Valószínűleg csak az éjjel-nappaliba ugrott le. Azon töprengtem, mit szólna vajon, ha átmennék hozzá. Még sosem voltam nála, mint ahogyan ő sem nálunk. Ez utóbbinak az is lehet az oka, hogy Csilla és Gergő nem igazán szimpatizáltak egymással. Gergő egy üresfejű cicababának tartotta Csillát, Csilla pedig bunkónak vélte Gergőt.
Ismerős zajra kaptam fel a fejem. Fordult a kulcs a zárban. Hazaért Gergő. Megint vissza kellett csöppennem a valóságba, pedig olyan jól esett elmerengeni kicsit. Egy fárasztó nap után jól esik az embernek meditálni. Ezzel magyaráztam Gergőnek is az újabban fellépő merengő tekintetemet.
Kellemesen megebédeltünk, majd lefeküdtünk tévézni Gergővel. Ő kapcsolgatta a távirányítót, és valami ismeretterjesztő filmet talált, ami felkeltette az érdeklődését. A vállán feküdtem, szorosan hozzábújva, mint mindig. De ami máskor megnyugtatott, és jól esett, most zavart, és újabb kétségeket gerjesztett bennem. Újabb kérdések sora fogalmazódott meg bennem. A kapcsolatunk mindig is jó volt Gergővel, megszoktuk egymást, megismertük egymás hibáit, és tudtunk is azokkal együtt élni. Valami mégis hiányzott a kapcsolatunkból. Méghozzá az az átütő erejű bazinagy szerelem.
Csilla felbukkanása miatt még abban a kérdésben is összezavarodtam, hogy csak a férfiakat szeretem e. Különös vonzalmat éreztem Csilla iránt. A közelében akartam lenni, de ha vele voltam, mindig zavarban voltam. Éjszakánként vele álmodtam, arról, hogy megölel, együtt kirándulunk, sétálunk, beszélgetünk, moziba megyünk. Ha becsuktam a szemem, az ő tekintetét láttam magam előtt. Kék szeme annyira világos volt, amennyire engem rabul ejtett. Viszont hiába a kék szem, soha nem tűnt hűvösnek, hanem számomra ismeretlen melegség áradt belőle.
Gergő lenyűgözve nézte a tévét. Julius Caesar életéről szólt a film. Állítólag egy furcsa betegségben szenvedett a fickó, megtámadta egy különös féreg, ami szó szerint megette az agyát, emiatt voltak fejgörcsei, és epilepsziás rohamai. Próbáltam a filmre figyelni, de az még véletlenül sem tudta a gondolataimat Csilláról elterelni. Azon töprengtem, vajon egy nő másként szeret, mint egy férfi? Nő a nővel máshogyan viselkedik, mint nő a férfival? Minden bizonnyal. De vajon milyen lehet? Természetellenes? Vagy netán izgató? Mindenesetre kíváncsi voltam.
Gergő lélegzetét visszafojtva nézte a filmet. Caesar meggyilkolásakor a film szerint Brutus azt mondta Caesarnak: Így jár minden zsarnok!
Erre én is felkaptam a fejem. Úgy tudtam, hogy Caesar mondta Brutusnak, hogy "te is fiam, Brutus". Ezek ilyen szép kis párbeszédet folytattak egymással mielőtt szegény párát kivégezték?? Nem túl élethű történet, de mindegy. Caesar ide vagy oda, bennem meg is született az elhatározás: átmegyek Csillához.
Feltápászkodtam Gergő mellől.
- El kell szaladnom a postára, néhány csekket be kell fizetni!- mondtam, miután elmentem wc-re, megmostam a fogam, és lelkiekben összeszedtem magam.
- Ilyenkor? Nem ér rá holnap? - Gergő csodálkozott a hirtelen jött ötleten.
- Jobb lesz most, amíg eszemben van! - válaszoltam, és már vettem is a kabátomat, mert véletlenül se akartam lebukni, hogy csak a szomszéd lakásba megyek át. Kis nejlonzacskóba rejtettem a doboz bonbont, ami már napok óta várja, hogy megkaphassa a kedves, akinek szántam. Először egy szív alakú dobozos Mon Cherry-t akartam venni, de azt túlzásnak tartottam, és féltem attól, hogy ha Csilla meglátja a kezemben, esetleg azt hiheti, hogy még valamikor valamilyen alkalomra kaptam a pasimtól, és most jobb híján azt adom neki. Végül egy hatalmas doboz Raffaello mellett döntöttem, ugyanis én magam nagyon szeretem a kókuszos különlegességeket, nagy kedvencem, és bíztam Csilla ízlésében, reméltem, hogy ő is szeretni fogja.
Izgatottan álltam Csilla ajtajában. Zavarban voltam. Azt se tudtam eldönteni, hogy csöngessek, vagy kopogjak? Izgultam. Vajon mit szól majd Csilla, ha meglát? Örül nekem? Vagy pont rosszkor zavarom, és elküld majd engem? Éppen vendége van, akinek csinálja a körmét? Nem, ebben biztos voltam, hogy nincs így, hiszen hallottam volna, ha beszélgetés van nála, és nem volt. Inkább csend volt. Talán alszik. Igen, talán alszik. Lehet hogy nem is kellene zavarnom. Teljesen kétségbeestem. Mit keresek én egy idegen nő ajtajában? Mégis mit akarok? Teljesen magamba roskadtam, mikor váratlanul kinyílt az ajtó, és Csilla szőke haját pillantottam meg, mintha valami meséből lépne elő.
- Hát te? - kérdezte meglepetten. Biztos nem számított rá, hogy ott állok az ajtajában.
- Éppen csengetni akartam...- hazudtam zavartan.
- Gyere be! Én csak a szeméttel akartam leszaladni, de ráér később is! Örülök, hogy itt vagy! - mondta Csilla kedvesen, és a karomnál fogva húzott beljebb.
- Ezt neked hoztam! -mondtam, és zacskóstul a kezébe nyomtam a bonbont.
Csilla belenézett, majd megörült, és mosolyogva mondta, hogy a kókuszos a kedvence. Behívott a konyhába, teát készített, közben elmondta, hogy már nagyon várta, hogy átmenjek hozzá, mert a házból senkit se ismer, csak engem, és engem is csak felületesen, és szeretné, ha jó szomszédok lennénk.
Kicsit csalódtam.Nem. Nagyon csalódtam. Úgy éreztem, hogy többet várok ettől a találkozástól, mert én nem csak egyszerűen azért akartam átmenni hozzá, hogy a jó szomszédi viszonyt ápoljam. Igazából azt nem tudtam volna megmondani, hogy mégis mit akarok, de hogy ennél többet, abban biztos voltam.
- Kóstoljuk meg ezt a finomságot! - mondta Csilla a bonbonra célozva, miután mindkettőnknek töltött az illatozó őszibarackteából.
Csilla a kis konyhaasztal egyik oldalánál, én a másik oldalánál ültem. Néha a térdünk összeért. Véletlenül. Vagy talán nem is olyan véletlenül. Ittam a szavait, és gyönyörködtem a csodaszép szemében, meg abban a huncut mosolyban a szája sarkában, amit most fedeztem fel először.
Egy bonbont ő evett, egyet én, közben arról beszélt, hogy sokszor érzi magát magányosnak, szüksége lenne valakire, akihez közelebb kerülhet, akivel megbeszélhet mindent, aki lelki társa lenne, akihez fordulhat, ha nem érzi jól magát. Közben egyre fogyott a bonbon, mi pedig egyre bensőségesebb témákról beszélgettünk, és én is elmeséltem a csinos szőke lánynak, hogy hasonlóképpen érzek, szükségem van nekem is valakire, még ha nem is tudtam, hogy milyen formában képzelem is el. Miközben beszélgettünk, egyre jobban kirajzolódott előttem, hogy nekünk közös dolgaink vannak. Közös témáink, közös gondolataink, és egyre erősebb volt bennem az az érzés, hogy közös jövőnk is lesz.
Egyetlen bonbont maradt a dobozban. Csilla felnevetett.
- Szerintem felezzük el! -mondta, és kacér mosolyt villantott felém, s egészen közel hajolt hozzám.
- Rendben! - mondtam. Valami olyasmi jutott eszembe, hogy késsel kettévágja.
Csilla lassan kibontotta a kis fóliát, ami a Raffaellót ölelte körbe, közelebb hajolt hozzám, majd csillogóan fehér fogai közé vette. Kacsintott.
Végigfutott valami ismeretlen, de hihetetlenül kellemes melegség a hátamon. Csilla szeme rabul ejtett, már nem voltam ura a gondolataimnak, de még a tetteimnek sem. Közelítettem a szája felé, le akartam harapni a bonbonból egy pici darabot, de Csilla közelebb hajolt, így a szánk egy pillanatra összeért. Engem mintha villámcsapás ért volna. Az agyamra köd borult, csak Csillát láttam, megszűnt a külvilág. A lány félbe harapta a csokit, egy csókot nyomott a számra, aztán mintha semmi különös nem történt volna, rágcsálni kezdte a finomságot, egy korty teával le is kísérte.
Lebénultam...
Csilla csókja égette a számat. Próbáltam a bonbont összerágni, de teljesen kiszáradt a szám. Én is nagyot kortyoltam a bögrémből. Furcsán éreztem magam. Nem tudtam eldönteni, hogy Csilla akarta e, vagy véletlenül sikerült így.
- Ne haragudj! - nyögtem ki végül - Nem akartam.
- Nem? Én nagyon is! És úgy éreztem, te is! - mondta Csilla hatalmas nagy lelki nyugalommal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két lány egymással csókot vált.
Csak bámultam Csillát. Ittam a szavait. Tudtam, hogy igaza van, még ha én soha nem vallottam volna be, akkor is. Bizsergés járta át minden porcikámat, ajkamon éreztem még mindig a csókját. Fülemben csengett Csilla hangja. Jóleső borzongás futott át rajtam a gondolattól, hogy meg akart csókolni.
Félrenyeltem. Köhögnöm kellett. Egy pillanatra megijedtem, hogy viszontlátom a bonbont, gyorsan felpattantam, a mosogatóhoz siettem, hogy néhány korty hideg vízzel segítsek magamon, de addigra jobban is lettem.
- Jól vagy? - kérdezte Csilla, közben hátulról átölelt. Egy pillanatra megálltam, és hagytam, engedtem, hogy magához húzzon. A nyakamat égette a lehelete, keze végigszaladt az oldalamon, amitől kellemes melegség járta át az egész testemet. Megfordultam, hogy szemből ölelhessem magamhoz a szőke szépséget.
- Tudod milyen régóta várok erre? - súgta Csilla.
Szorosabban öleltem, érezni akartam minél közelebbről.
- Minden reggel vártam, hogy együtt utazzunk! - folytatta a lány.- Még hallgatóztam is, vártam, hogy elinduljál, akkor indultam én is, hogy a lifttel is együtt mehessünk.
Ezen elnevettem magam.
- Ezt ugye nem mondod komolyan? - nevettem.
- De de, bizony.
- Én is! - úgy éreztem, ez a vallomások ideje...
Csilla is nevetett.
A konyhaszekrénynek dőltem. Csilla picit eltávolodott tőlem, de csak annyira, hogy egymás szemébe nézhessünk. Közelről a szemei még szebbnek tűnnek. Minél közelebbről néztem, annál jobban tetszett.
Aztán a száját figyeltem. Soha azelőtt nem akartam nőt megcsókolni, vagyis.... nem tudtam róla, hogy meg akarok csókolni egy nőt, de Csilla ráébresztett. Nagyon is akartam. Biztos voltam benne, hogy Csillával lesz teljes az életem, így lehetek igazán boldog. Szükségem van erre a lányra.
Csilla is a számat nézte.
Lassan, nagyon lassan közelítettünk egymás szájához, talán percek is elteltek, mire végre összeért a szánk. Hagytam, hogy Csilla vezessen. Először apró csókokat kaptam a számra, majd összetapadtunk, és lassan ízlelgetve egymást, finoman, hosszan csókolt....
A telefonom berregése zavarta meg az idilli pillanatot.
- Ne vedd fel - mosolygott Csilla, s mintha mi sem történt volna, megölelt, és belenyalt a nyakamba.
Óvatosan kivettem a telefont a zsebemből, gondoltam, ha nem Gergő, akkor kinyomom, és ki is kapcsolom a vacak is zavaróegységet. Ránéztem a kijelzőre, és hát persze hogy Gergő mosolygó fejét láttam rajta.
- Fel kell vennem! Ne haragudj!! - próbáltam Csilla ölelő karjaiból kibújni. Gergő csak azért hívott, hogy ha már úgyis elmegyek a kisbolt előtt, hozzak neki citromlét, mert otthon elfogyott, és azt szeretne tenni a teájába. Rövidre zártam a beszélgetést, de mikor a telefont az asztalra tettem, így is elkaptam Csilla rosszalló tekintetét.
- Ne haragudj, nem akarom, hogy gyanút fogjon! - mentegetőztem.
- Gyanút? Ezt meg hogy érted? - Csilla olyan értetlenül nézett rám, mintha ahogy én néznék, ha egy fizikai tételt magyaráznának nekem.
Alapvető különbség kettőnk között, hogy míg Csilla egyedül él, és nem tartozik senkinek sem beszámolóval az idejét illetően, addig mi Gergővel békés, és viszonylag nyugodt kapcsolatot ápolunk, mindent megbeszélünk egymással őszintén. Vagyis ez jellemezte a kapcsolatunkat eddig a percig.
Teljesen összezavarodtam. Gergőnek nem mondhatom el mi történt. Nem értené meg. Ő szeret engem, hűséges hozzám, hogyan állhatnék elé azzal, hogy megcsókoltam egy lányt, sőt, mi több, kapcsolatot szeretnék vele. Kapcsolatot... Kapcsolatot?? De mégis mit mondanék Gergőnek? Milyen kapcsolatot? Egy nővel? Képtelenebbnél képtelenebb ötletek jutottak eszembe. Csak abban voltam biztos, hogy nem tudhatja meg Gergő, hogy mi történt.
- Nagyon szép vagy! Tudod? - kérdezte Csilla, miközben magához húzott, és forró ajkával kényeztette a nyakamat. Kívántam az érintését, jól esett a közeledése, de annyira összezavart Gergő hívása, sőt, inkább a hívás miatt a saját gondolataim, hogy egyre nőtt bennem a feszültség.
- Kérlek ne! - mondtam Csillának, mire ő egy mélyet sóhajtott, elengedett, majd a székbe huppant. - Haza kell mennem!
-Ne menj! Kérlek! Beszéljük meg! - kérlelt, és olyan bánatos szemekkel nézett rám, hogy megsajnáltam. Egy magányos lány kérése volt ez, aki hosszú keresgélés után végre talált valakit, akit a társának is elfogadna. Legalábbis ezt láttam a szemében.
Már az ajtónál voltam, mikor újra megölelt. Finoman, puhán bújt hozzám, összeért a mellünk, a hasunk, majd mélyen a szemembe nézett. Kék szeme a homályos folyosón egészen elvarázsolt, keze a tarkómra csúszott, úgy húzta a számat egészen közel a szájához, aztán várt egy pillanatot, nyilván azt szerette volna, ha én csókolom meg, így hát kaptam az alkalmon, száját a számmal résnyire nyitottam, hogy a nyelvem beférjen, majd körbe-körbe nyalogattam a nyelvét. Csilla melle még jobban az enyémnek nyomódott, most éreztem igazán, hogy a világoskék kapucnis pulcsi nem is olyan kicsi melleket takar. Átfutott az agyamon, hogy ha szűkebb fazonú ruhákban járna, nem lenne olyan pasi, aki ne fordulna meg utána. Bár... talán így sincs...
Csilla keze egy pillanat alatt a pólóm alá csúszott.
-Ne! Nem akarom! - súgtam.
- Rendben! Csak azt csináljuk, amit szeretnél! - kacsintott, majd újra közelebb húzódott hozzám, és a keze, bár a derekamnál feljebb nem vándorolt, de onnan nem vette el. Nagyon új volt az érzés, egy órája még azt sem tudtam, miért állok az ajtajában, most meg a pólóm alatt van egy nő keze. Felfoghatatlan! El akartam venni Csilla kezét, megfogtam a kezét. Ilyen finom kezet még nem fogtam a kezemben soha! Bőre puha, bársonyos, és meleg. Ujjaink összekulcsolódtak, mintha soha többé nem engednék el egymást. De aztán eszembe jutott Gergő.
- Mennem kell! Most már tényleg! - mondtam, és próbáltam kerülni a tekintetét, ami annyira vonzott, hogy ha állom, akkor nem bírom otthagyni őt. Csilla kikísért, én pedig átsétáltam a másik ajtóhoz, a mi lakásunkhoz, és teljesen, tökéletesen összezavarodva nyitottam az ajtót, úgy, hogy közben a hátamon éreztem Csilla tekintetét.
Mint egy űzött vad, úgy estem be az ajtón. Becsuktam magam mögött, a fejemet nekitámasztottam, és próbáltam összeszedni magam. Nem ment. Még mindig azokat az elbűvölően kék szemeket láttam magam előtt. Meg a hajának az illatát éreztem magamon. Meg a csókját a számon. Meg a kezét a derekamon.
Valami baj van? - kérdezte Gergő. Észre se vettem, hogy kijött a szobából. Úgy bámult rám, mintha kísértetet látna.
- Semmi. Azt hiszem, valami rosszat ettem- mondtam, majd a hasamra tettem a kezem, hogy még hihetőbb legyek, és kivonultam a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót, és lehajtott wc-re ültem. Próbáltam összeszedni a gondolataimat. Megcsókoltam egy nőt. Egy nőt? Nem egy akármilyen nőt, hanem Csillát! És most hogyan tovább? Mi történt volna, ha nem állítom le őt? Vajon meddig ment volna el? Csilla le akart feküdni velem?? És én? Mit akarok én tőle?
Abban biztos voltam, hogy máris hiányzik. Szükségem van rá! Testemet, lelkemet kitöltő forróság járt át, ilyet még nem éreztem ezelőtt soha. De ez a tempó gyors. Nem voltam még felkészülve arra, hogy testileg még közelebb kerüljek egy nőhöz.
- Jól vagy, kicsim? - kérdezte Gergő az ajtó mögül, és a hangja valamelyest kizökkentett a gondolataimból. Ekkor jutott eszembe: a telefonom!!! Ott maradt az asztalon! Csillánál a konyhaasztalon!
Ó, hogy az a! - suttogtam, és azt se tudtam melyik kezemmel üssem a fejemet, amiért ilyen béna vagyok.
- Marad csak! Nyitom! - mondta Gergő, és már nyílt is az ajtó, én pedig rögtön kapcsoltam, ez csakis Csilla lehet.
- Timi? - kérdezte, számomra meglepően nyugodt hangon.
- Itt vagyok! - mondtam, még mielőtt Gergő bármit szólt volna.
- Csak a citromlé... - nyújtotta Csilla.
- Ó! Persze, persze, köszönöm hogy.. - hebegtem, majd Gergőre néztem, aki mit se értett ebből az egészből, de láttam rajta, hogy nem is érdekli.
Gergő rám nézett: - Jobban vagy?
- Persze, csak hirtelen jött egy hasmenés...
- Rendben, akkor én elszaladok Haverékhoz. Letöltött egy új filmet, csak későn jövök! - mondta, majd felkapta a farmerkabátját, és kisurrant mellettünk. Amíg a liftbe be nem szállt, addig Csillával némán néztük egymást.
- Ne haragudj, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! - mondta, miután behívtam a konyhába. - És ne haragudj, hogy letámadtalak. Nem is tudom, hogy mi ütött belém. Tudod, olyan régóta tetszel nekem, és nagyon megörültem, hogy átjöttél. Már első pillanatban láttam rajtad, hogy én sem vagyok közömbös számodra.
Csilla letette a konyhaasztalra a telefonomat, meg a citromlét, és csak mondta, mondta a magáét, az elején még figyeltem, de aztán teljesen elbűvölt a szája fölötti kis anyajegy, meg az a jellegzetes huncutság a szája sarkában. Ahogy beszélt, kivillantak hófehér fogai. Ahogy húsos ajkát, meg a szőke fürtjeit figyeltem, már tudtam, hogy vele fogok álmodni éjjel. De nem csak egy éjjel. Életem hátralévő éjszakáit végig fogja kísérni az ő elbűvölően kék szeme.
- Én is akartam, csak túl gyors nekem ez a tempó - vallottam be.
- Igazad van. Bennem van a hiba. Ha megkívánok valakit, akkor azonnal meg akarom kapni. Minek várni, nem igaz? - Csilla mosolyogva nézett mélyen a szemembe.
Sokáig beszélgettünk, a szőke szépség feltűnően távolságtartó volt velem, szöges ellentéte annak a lánynak, aki a szomszédban az előbb a pólóm alá nyúlt. Én is csak néztem a száját vágyakozva, éreztem, hogy ez nem a megfelelő alkalom egy újabb csókra, ez inkább a nagy beszélgetés ideje, talán órákig beszélgettünk, de egy idő után nem bírtam magammal. Közel hajoltam hozzá, édes illata az orromba szökött, elbódított, és lágyan megcsókoltam. Csak pár pillanatig tartott az egész, Csilla elhúzódott tőlem.
- Kérlek, ne kezdjünk bele! Le foglak teperni! - mondta lesütött szemekkel. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek!
Szívesen marasztaltam volna, de nem voltam biztos abban, hogy mit is akarok, így hát hagytam menni. Még az ajtóban elmondta, hogy másnap szabadnapos lesz a kórházban, így nem tudunk egy busszal menni reggel dolgozni. Ő itthon lesz majd, és egész napra vendégei vannak, akiknek a körmét fogja csinálni.
Fáradtan zuhantam bele a kedvenc fotelomba, és fülemet próbáltam minél közelebb tartani a falhoz, hátha valami nesz áthallatszik a szomszédból. De semmi. Hálás voltam Gergőnek, amiért elment itthonról, és Csillával tudtunk egy kicsit beszélgetni. Szükségem volt egy kis egyedüllétre is, rendeznem kellett magamban a történteket.
Még a tévét sem kapcsoltam fel, úgysem érdekelt volna semmi, nem lett volna az a szappanopera, vagy izgalmas krimi, vagy ismeretterjsztő magazin, ami jobban felkeltette volna az érdeklődésemet, mint a szomszéd lány. Még órákkal később is magamon éreztem az illatát, számon a csókját, és csak őt láttam magam előtt. Behunytam a szemem, és próbáltam felidézni a közelségét, a mozdulatait, a mosolyát, a tekintetét.
Arra gondoltam, egy forró fürdő jót tenne, talán kitisztulnának a gondolataim is. Tettem a vízbe jó sok habfürdőt, hiszen imádok elmerüln a habokban. Így is tettem. A fehér hab ölelte körbe a testemet úgy, mint alig egy-két órája Csilla tette. A derekamra képzeletem Csilla kezét. Soha ezelőtt nem láttam ilyen szép kezeket. Hosszú, vékony ujjai vannak Csillának, a körme tökéletesre reszelve, és mindig másfajta színűre, de azért szolidságát megtartva festette.
Elképzeltem, mi történt volna, ha nem mondom azt Csillának, hogy ez túl gyors nekem. Vajon milyen meztelenül? Gyönyörű szép lehet, a testhez simuló farmer tökéletesen mutatja az alakját, hosszú feszes combját, és kerek, formás fenekét. Járása olyan könnyed, laza, mintha nem is a földön járna, hanem egy picit felette. Ahogy hozzám bújt, éreztem, hogy lapos hasa van, és nagyobb melle, mint először gondoltam.
Ahogy a kádban merengtem, azon vettem észre magam, hogy kívánom őt. Nagyon. Melegséget éreztem a hasamban, sőt, alul nedves is lettem. Kósza ötletem támadt, hogy átmegyek Csillához, de aztán el is vetettem, későre járt már, Gergő bármikor hazaállíthatott volna, Csilla pedig valószínűleg már régen mélyen alszik. A kis mosdószivaccsal a combomat dörzsölgettem, majd a hasamat, közben egyre nagyobb vágyat éreztem. Csillát akartam!!
A mosdószivacs útját az ujjam követte, combomat simogattam, közben azon méláztam, hogy vajon Csilla szokott e maszturbálni. Állítólag nincs senkije, és biztos vannak szexuális vágyai, amit jobb híján magának kell kielégíteni, és arra jutottam, hogy biztosan szokott. Mint ahogy én is időnként, annak ellenére is, hogy Gergővel gyakran vagyunk együtt, és igazából kielégítő a kapcsolatunk minden értelemben. Vagyis... Ott a kádban, már ebben sem voltam biztos, de nem tudtam már ezen gondolkodni, mert az ujjam már a szeméremajkaimat simogatta. Lábamat feltettem a csapra, és elképzeltem, ahogy Csillával szeretkezem. Először egyik ujjamat dugtam fel magamnak, aztán kettőt, hármat, már belül is jó nedves voltam, lelki szemeim előtt Csilla teljesen meztelenül lejtett erotikus táncot, aztán már nem bírtam tovább, ujjammal a csiklómat izgattam, és máris éreztem, hogy hamarosan egy jó nagyon fogok élvezni...
Éjjel 3 óra is elmúlt, mire Gergő hazaért, nyilván több filmet is megnéztek a havarjával, így szokták, mindketten imádják a fantasztikus filmeket. Annál jobban már csak a számítógépes játékokat. Van is a srácnak két számítógépe otthon, és hálózatba kötve szoktak Gergővel egymás ellen játszani. Férfiak!!
Mikor Gergő mellém feküdt az ágyban, úgy tettem, mintha aludnék, pedig igazából egy szemhunyásnyit sem sikerült aludnom, hiába próbáltam. Csak Csillát láttam magam előtt, hiába próbáltam másra gondolni, vagy éppen nem gondolni semmire, mindig ő jelent meg a szemem előtt. Gergő alig tette le a fejét, már horkolt is, ezzel is megnehezítve azt, hogy én el tudjak aludni. Elszámoltam 100-ig, de nem aludtam el, aztán száztól visszafelé, de 20-nál elakadtam. Kimentem a konyhába, gondoltam hátha egy pohár langyos tej segítene álomra hajtani a fejem. Belenéztam a folyosón lévő tükörbe, ahonnan egy kócos, elgyötört arcú szürke lány nézett vissza rám. El is borzadtam magamtól. Én kellek Csillának? Nálam sokkal szebb lányokat is megkaphatna magának. A combom is túl vastag, az orrom is nagy. Biztos nem is tetszem neki, csak hirtelen jött az ötlet, hogy ágyba bújik velem, de holnapra átgondolja, és majd a köszönésemet sem fogja fogadni. Én meg itt álmodozok róla. Aztán meg majd jól hoppon maradok!
Ahogy ittam a tejet, azon gondolkodtam, hogy vajon Csilla szereti e a tejet. Biztosan igen. A tejet mindenki szereti. Milyen izgalmas lenne a mellére csöppenteni egy picikét ebből a finomságból... Becsukott szemmel képzeletem magam elé Csillát, aztán rá kellett jönnöm, hogy hiába elégítettem ki magam a kádban, nem könnyebbültem meg tőle, még egy gyenge előjátéknak is kevés, hiszen Csillát akarom!!
Teljesen elgyötörten bújtam vissza az ágyba, és természetesen nem tudtam elaludni. Gergő órája 6.30-kor csörgött, és meglepő frisseséggel ugrott ki az ágyból mellőlem. Gyorsan csinált egy kávét magának, kiszaladt a fürdőbe, majd kis idő múlva már hallottam is, amint csukódik az ajtó mögötte. Gergő elment dolgozni. Magam maradtam.
Pontosan akkorra sikerült elaludnom, mikor a telefonom elkezdett ébresztőt pittyegni.
- A francba!! -mondtam, és ingerülten kinyomtam a kis vacakot, majd a földre hajítottam, mintha az tehetne mindenről.
Nem bírtam felkelni. 7,30-ig forgolódtam, de visszaaludni nem bírtam, a buszt meg már nem értem volna el, így felhívtam a főnökömet, és előadtam magam, hogy milyen rosszul érzem magam, megy a hasam, és még ő is egyetértett abban, hogy ilyen állapotban nem mehetek be dolgozni, nem lenne jó, ha lefertőzném az egész irodát. A főnök azt mondta, már úgyis péntek van, egy hosszú hétvége alatt biztosan rendbe jövök, s azzal köszönt el, hogy ír ki egy nap szabit, hétfőn pedig találkozunk.
Neszt hallottam Csilla lakása felől. Biztosan már készülődik, talán nemsoká jön is az első vendége.
- Hát ez remek! Itt kuksolok magamban, Csilla meg vígan várja a kuncsaftokat! - bosszankodtam magamban.
Zúgást hallottam. Csilla porszívójának a hangja. Fel kellett kelnem, tudtam, hogy ebből már alvás nem lesz. Megittam egy kávét, addigra a porszívó zúgása is megszűnt, így odaültem a számítógéphez, felléptem facebookra. Legnagyobb meglepetésre Csilla is éppen fent volt cseten. Máris felbukkant előttem a kis ablak, Csilla írt rám, amint meglátta, hogy én is ott vagyok. " Hát te nem dolgozol? " Elkezdtem válaszolni rá, hogy "nem bírtam felkelni" de meggondoltam, kitöröltem. Mit szólna hozzá? Mondjam el azt is, hogy egész éjjel rá gondoltam, sőt, még maszturbáltam is, miközben róla fantáziáltam?! Még a végén azt hinné, hogy beteg vagyok.
Csilla újra írt "itt vagy?"
válaszolnom kellett, de rövidre fogtam: "elaludtam"
Amint a választ megkapta, máris láttam a kis ablakban a szöveget: Csilla gépel. Pár pillanat múlva meg is kaptam: "Ezek szerint jól sikerült az éjszakátok! :) És, ezek szerint itthon leszel ma :) képzeld, a délutáni vendégem lemondta a körömépítést, így én is szabad leszek délután! Randi?"
Ahogy végigolvastam, kivert a víz is. Randi?? Ilyen egyértelműen?? Hát legyen, akkor ne beszéljünk félre!
"Rendben! Szólj, ha végeztél" - válaszoltam, majd ki is léptem a facebookról, hiszen össze kellett szednem magam délutánra.
Reggelizés közben az jutott eszembe, hogy vajon Csilla szőrteleníti e magát ott lent. Ha igen, akkor nekem is teljesen szőrtelennek kellene lennem, viszont, ha nem, akkor mi van, ha őt taszítja a szőrtelenség? Van, aki retrósan szereti. Ami engem illet, legalább hetente egyszer borotválom, sőt, Gergőtől is elvárom, hogy ha nem is borotválja, de nyírja fanszőrzetét egészen rövidre. Addig tanakodtam magamban, míg arra jutottam, hogy mivel hosszúra már nem tudom növeszteni délutánra, így frissen borotválva fogok érkezni hozzá. Lesz ami lesz. Vagy bejön, vagy nem. És amúgy is. Talán nem is fogunk szeretkezni. Abban azonban biztos voltam, hogy nem rajtam fog múlni.