Csilla mellém feküdt. Oldalra fordult, kezét a hasamra tette, az arcát a nyakamba temette. Olyan kellemes érzés kerített hatalmába, amitől a testem teljesen nehézzé vált, majdnem elaludtam. De még mielőtt elszenderedtem volna, Gergő jutott eszembe. Meg az otthoncsinosítás. Meg hogy Csilla Gergő szerint egy beképzelt kis ribanc.
- Haza kell mennem! - súgtam Csillának.
Ő is majdnem aludt, félálomban motyogott valami "nem engedlek"-félét.
- Haza kell mennem, nagyon fáradt vagyok! - próbálkoztam újra, néhány perccel később.
- Hát akkor aludj itt- súgta Csilla, s nem volt hajlandó megmozdulni se.
- Kérlek ne csináld ezt, mindjárt elalszom!
Csilla felült az ágyban. Szép szemével nagyon komoran nézett rám.
- Menj, ha menni akarsz! - mondta durcásan, és lustán felkelt, kivonult a fürdőszobába. Én is oda akartam menni, rendbe akartam szedni magam, mielőtt Gergő szeme elé kerülök. Kimentem a konyhába, ittam egy teát, még Csilla aktuális újságaiba is belelapoztam, mire kijött a fürdőből.
- Kérlek maradj még egy kicsit - kérlelt, sőt, szinte könyörgött Csilla az ajtóba, mielőtt elmentem tőle.
- Nem lehet, értsd meg, elmúlt este 8 óra, mennem kell, hogy ne kelljen magyarázkodnom Gergőnek.
Csilla nem szólt semmit, kinyitotta az ajtót, kiengedett, de szinte parázslott a szeme, annyira haragudott, amiért otthagytam.
Otthon aztán hamar ágyba bújtam, Gergő nyeles aszpirinjéből nem kértem, még egy kis hasfájásra hivatkoztam.
Másnap szerettem volna megbeszélni Csillával azt, hogy én párkapcsolatban élek, nekem otthon van a helyen éjszaka, Gergővel összetartozunk. Tudtam, hogy mindezt Csilla pontosan jól tudja, csak a véleményére voltam kíváncsi, arra, hogy ha mindezt tudja, akkor miért haraggal válunk el, ha haza kell mennem. Ez hihetetlen nagy feszültséget okozott bennem. Akartam Csillát, de nem akartam bonyodalmat a Gergővel való kapcsolatomban, és nem akartam semmiféle fájdalmat okozni Csillának.
Felhívtam. 8 csörgés után a hangpostája vette fel. Sokkal később hívott vissza. Gergő elől a fürdőszobába húzódtam be, hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
Kiderült, hogy Csilla nincs is otthon, még reggel elutazott vidékre, a szüleihez. Ezt előző nap nem is mondta. Azt hittem, otthon lesz hétvégén is, és tudunk majd még beszélgetni, találkozni.
- Miért haragudtál rám este? - kérdeztem.
Ő szelíden, nyugodtan válaszolt, nem volt már harag:
- Csak szerettem volna, ha még maradsz. Ha minél többet lehetünk együtt. Máskor aludhatsz is nálam! Szívesen látlak!
A háttérben meghallottam egy női hangot, ami kicsit hasonlított a Csilláéhoz, biztosan az anyukája hívta őt.
- Mennem kell - mondta, majd bontotta a vonalat.
Csalódott voltam. Mérhetetlenül hiányzott. Folyton rá gondoltam, minden percben őt láttam magam előtt, és még csak megbeszélni sem tudtam ezt vele. Magamra hagyott a gondolataimmal.
Hétfőn úgy mentem el dolgozni, hogy a telefonhívásom után nem is beszéltünk Csillával, és nem is láttam.
Igyekeztem a munkámra figyelni, összekapni magam, kedves lenni a kolléganőimmel. Sorba rendeztem az asztalomon az irataimat, miközben fülemen a telefon, és egyszerre próbáltam minél több ügyet intézni. Be akartam hozni a pénteki lemaradásomat is. Korábban érkeztem a munkahelyemre, még a főnököm előtt. Mosolygott is az öreg, reméltem hogy értékeli az igyekezetemet, és látja, hogy nem lógni, hanem dolgozni akarok. Igenis megbecsülöm magam. Úgy terveztem, hogy maradok kicsit túlórázni is, legalábbis addig, amíg a főnök el nem megy, hogy lássa, mennyire dolgozom. Ebéd után a hasam görcsölni kezdett, elmentem a mosdóba. Hát persze, kaptam észhez, már aktuális. Megjött! Így aztán a hétre Csillával randi ugrott, de odase neki, úgyis dolgozni akarok.
De még mielőtt a munkaidő letelt volna, hívott Csilla.
- Szia Édes! 5-re eléd mehetek? - kérdezte olyan kedves, simogató hangon, hogy nem lett volna szívem visszautasítani, sem megvárakoztatni őt.
- Rendben! 5-ig vagyok, pontban 5-kor elindulok innen, a buszmegállóban találkozunk. Jó így? - kérdeztem.
Megbeszéltük, de mégsem úgy jött össze. Csilla 4.45-kor belépett az irodába, és pont a főnökömbe bukott, tőle kérdezte, hogy engem hol talál.
Láttam Péter bácsi rosszalló tekintetét, mikor bekísérte Csillát hozzám, szúrósan nézett rám, mintha azt akarta volna mondani a szemével: "most meg látogatókat fogadsz, ahelyett hogy dolgoznál! Nem lesz ennek jó vége!"
Nem bírtam volna a feszültséggel teli irodában maradni tovább, Csilla úgy jött, mint egy megváltás, összekaptam magam, és már léptünk is le.
Csilla rendelt egy pizzát, és mire hazaértünk, addigra a földszinten várt a pizzafutár is. Megvacsoráztunk, nála. Én otthonról semmi neszt nem hallottam, Gergőt kb 7 órára vártam haza.
Csillának mondtam, hogy menstruálok, egy darabig fékeztük is magunkat. Míg be nem hívott a hálószobába azzal, hogy tévézzünk. Lefeküdtünk egymás mellé, de ő a fejét se tette le, máris odahajolt hozzám, megcsókolt. Combja a combjaim közé csúszott, s a következő pillanatban már rajtam volt. Még a tévét se kapcsoltuk fel.
- Úgy hiányoztál! - búgta Csilla a fülembe - És olyan jó, hogy itt vagy!
Újra megcsókolt, finoman, hosszan. Olyan gyöngéden, mintha csak simogatná a nyelvével a nyelvemet.
Hirtelen ötlettől vezérelve, fordítottam a felálláson, én feküdtem őrá. Felhúztam a pólóját, belenyaltam a köldökébe, felhúztam a pólót a melltartójáig, végignyaltam a bőrét a melltartó mellett. Csilla picit felhúzta magát, hogy a pólót le tudjam venni róla. Sötétbordó melltartót viselt. S most vettem csak észre, hogy a nyakláncon, ami mindig a nyakában van, egy kereszt lóg. Megsimogattam. Csillához tartozik. Csilla része ez is. Ezzel együtt tökéletes ez a lány. Úgy éreztem, hogy vallásával, bármilyen gondolatával együtt elfogadom őt, és szeretem úgy, ahogy van.
A lány letolta a nadrágját is, egy a melltartóhoz illő, ugyanolyan színű tangát viselt. Végigsimogattam a bugyija mentén, majd oldalra húztam, simogattam a forró, szinte tüzesen forró punciját. Ahogy széttárta a combját, és jobban hozzáfértem, éreztem, hogy máris nedves. Akarja.
Én is. Engem tovább tüzelt a gondolat, hogy most csak én fogom neki csinálni, ő nem csinálhatja, hiszen én menstruálok. Nem engedtem neki, még annak ellenére sem, hogy utalt rá, hogy tamponnal őt még ez sem zavarná. Természetesnek érzi, én meg zavarónak.
Megnyaltam a punciját. Édes volt, mint a méz, de nem hagyta sokáig ízlelgetni, útban volt a bugyija, elkezdett feszengeni, majd tolni lefelé a zavaró ruhadarabot. Segítettem neki. Majd gyorsan visszatértem a puncijához, nehogy megelőzzön az ujjával. Képes rá, tudom!
Körbenyaltam párszor, és máris hallottam, hogy egyre mélyebbeket lélegzik, és közben hihetetlenül nedves lett. Tenyerével a mellét kezdte markolászni.
Két ujjam becsusszant, olyan mélyre dugtam, amilyen mélyre csak tudtam, de még így is rövidnek bizonyultak az ujjaim. Nyalogattam körbe-körbe a csiklóját. Megmarkolta a selyemtakarót, és apró nyögések közepette elélvezett. Ujjamat a hüvelyében hagytam, hogy érezzem, ahogyan lüktet.
Combjára hajtottam a fejem, és hagytam, hogy szép lassan megnyugodjon. Vártam, de úgy éreztem, hogy mégsem nyugszik meg, felnéztem az arcára a félhomályban, akkor vettem észre, hogy súlyos kövér könnycseppek folynak végig az arcán.
- Mi baj van? - kérdeztem őszinte aggodalommal.
- Semmi. - szipogta.
- Valami csak van, ok nélkül nem sír az ember.
- Semmi tényleg, semmi - suttogta, majd a párnája alatt papírzsepit keresett.
Odabújtam hozzá, öleltem, csókoltam a nyakát.
- Kérlek mondd el! - kérleltem
Sokáig ültünk ott összebújva, mire ki merte mondani. Alig hallhatóan suttogta:
- Nem akarom, hogy te mással is legyél.
Eltoltam magamtól. - Miért mondod ezt? - kérdeztem felháborodva. - Tudod nagyon jól, hogy Gergővel élek együtt. Ő az élettársam, egy napon hozzámegyek feleségül, gyerekeket akarok szülni neki...
Tudtam, hogy nagyon megviseli, hogy én kapcsolatban élek, de most szembesültem vele, hogy ennyire!
Csilla már nem hallgatta végig, kiment a konyhába, engem faképnél hagyva.
Pár perccel később megállt a szobaajtóban.
- Teát készítek. Őszibarackos gyümölcsteát, vagy citrom ízű zöldteát kérsz? - kérdezte, s látszólag az előbbi sírásnak már nyoma sem volt.
- Citromos jó lesz - mondtam, s én is próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Teát szürcsölgetve még utoljára megemlítette a témát.
- Bocsi az előbbiért. Felejtsd el kérlek- suttogta, de nem nézett a szemembe. Én pedig úgy döntöttem, ha ő azt kéri, felejtsem el, akkor nem beszélünk erről többet.
Gyönyörködtem Csillában, amint szürcsöli a forró teát, két kézzel megmarkolva, mint aki fázik. Persze nem lehetett melege, melltartóban, bugyiban ült le a konyhában. Legalább tovább láthattam lapos, feszes hasát, szoláriumtól kellemesen barnás bőrét, amit már egyre jobban megismertem. Ismertem a tapintását, az illatát, és napról napra egyre jobban vonzódtam hozzá.
- Mi a legextrémebb szexuális élményed? - kérdezte Csilla, és nagy érdeklődéssel fürkészte az arcomat.
- Nem is tudom, nem igazán vonzanak az extrém helyzetek - vallottam be.
- Vagy csak eddig nem gondoltál rá - helyesbített Csilla.
- Neked mi volt? - kérdeztem vissza.
- Nem ér, neked kell először válaszolni, mert én kérdeztem előbb.
- Rendben. Ha ez extrémnek számít, szoktuk csinálni a mosógépen Gergővel. Ennél extrémebb nem jut eszembe.
Csilla mosolygott. Láttam rajta, hogy az én élményeim meglehetősen szerények lehetnek az övéhez képest. Felkeltette az érdeklődésemet, de nem voltam benne biztos, hogy én minden vad kalandjára kíváncsi lennék.
- Én csináltam már például vonaton is. - felelte.
- Vonaton? - kérdeztem - az tényleg elég merész...
- Ja, pláne, hogy voltak is még a vagonban mások rajtunk kívül.
- Ciki lett volna lebukni - mosolyogtam.
- Nem kicsit. Mert az illető lány volt...
- Nem semmi vagy! Ki volt az? - érdeklődtem finoman.
- Egy nagyon jó barátnőm volt, Edina - mondta, s elgondolkodva kinézett az ablakon.
Elképedtem. Hát Csilla tényleg bármire képes. Kértem, hogy ne meséljen többet. Nem vagyok rá kíváncsi, ő meg azt kérte, legyek nyitottabb a későbbiekben, és ne zárjak ki semmilyen kellemes élményt az életemből.
Hetekkel később, mikor már nem is emlékeztem erre a beszélgetésünkre, felhívott telefonon a munkahelyemen, hogy értem jöhet e, mire végzek. Beleegyeztem, vártam őt, bár a megfogalmazást furcsálltam kicsit. Mi az hogy értem jön? Nem inkább elém jön? Máskor mindig jött elém, és együtt mentünk busszal haza. Most pedig értem jön, mint anyuka megy az óvodába a gyerekért?
Pontban ötkor megjelent Csilla az irodám ajtajában, fülig érő szájjal, boldogan. Már a szeme csillogásából láttam, hogy most valamire készül. Szerettem ezt a csillogást, ez mindig jót jelentett. Ezután mindig kellemes kalandok vártak ránk.
Az irodából kilépve nem a buszmegálló vette az irányt Csilla, hanem a parkoló felé. S mikor értetlenül néztem rá, megcsörgetett egy slusszkulcsot a zsebében.
- Neked van autód? - kérdeztem, mert úgy tudtam, hogy nincs. És ha lenne, miért jár folyton busszal??
- Nekem nincs, de rábeszéltem nagybátyámat, hogy adja kölcsön pár napra. - mondta csillogó szemekkel.
A parkolóban egy öreg piros Opelba szálltunk be.
Először egy kisboltnál álltunk meg. Csilla egy üveg ásványvizet, meg egy zacskó papírzsepit vásárolt. Kacsintott, és mondta, hogy szükség lesz még rá.
Kimentünk a városból. Egy kereszteződésnél Csilla tétovázott egy kicsit, majd megjegyezte:
- Itt mindig jobbra kanyarodok, arra kell mennem anyukámék felé. Most azért is balra megyünk!
- Hová megyünk? - kérdeztem.
- Még nem tudom, de ha már tudom, akkor szólok.- mondta, majd a munkahelyről kezdett mesélni, hogy milyen sok kisbaba született a napokban, a váltakozó hideg-meleg frontok hatására, és hogy olyan sok munkájuk van, hogy alig tudott elszabadulni. Túlóráznia is kellett egy kicsit.
10-15 kilómétert is autózhattunk, mikor Csilla egy fasor mellett lekanyarodott egy földútra.
- Ez itt jó lesz - mosolygott, és felém kacsintott, amiből egyből rájöttem, hogy mit tervez. Keze a combomra csúszott.
- A vezetésre figyelj! - kértem.
- Rendben. Akkor simogasd te az én combomat. - olyan szépen kérte, hogy vezetés ide vagy oda, elkezdtem simogatni.
Hosszú fasor mellett haladtunk, már a főutat alig lehetett látni a visszapillantó tükörből, mikor Csilla megállt. Sem szemben, sem a hátunk mögött nem láttunk egy lelket sem.
- Akarlak! - suttogta Csilla, s lassan, finoman megcsókolt. Ajka forró volt, pici nyelvével azonnal a számat simogatta, majd a nyelvemet kereste. Vékony farmerdzseki volt rajta, alatta egy halványkék felső, közepén Micimackóval. Rajtam egy kötött pulcsi volt. Május közepe lévén kellemes meleg volt egész nap, így estefelé már kezdett hűlni a levegő. A kocsiban meleg volt, egész úton alacsony fokozaton fűtött Csilla.
- Másszunk át a hátsó ülésre - javasolta.
Túlzás lenne azt állítani, hogy kényelmes volt a kis Opel hátsó ülése. Csilla minduntalan próbált rám feküdni, de nem fértünk el kényelmesen, a fejemet nyomta a könyöktámasz, a lábamat meg az első ülés, de láttam Csillán, hogy még így is képes teljesen belefeledkezni, kikapcsolni. Tenyerem alatt érezve formás fenekét, hosszú, vékony combját, nekem is kedvem lett volna a dologhoz, csak ebben a szituációban.
- Nem tudsz ellazulni, igaz? - kérdezte.
- Én nem, de te látom hogy igen - mondtam, s szájon csókoltam.
- Kívánlak nagyon! Megtennéd nekem...?
Hát persze hogy meg! Csilla ledobta a farmerkabátot, a melléig felgyűrtem a pólóját, a cipőt, nadrágot elhúzta. Hátradőlt a hátsó ülésen, lábát széttette, amennyire csak a lehetőségek engedték. Belecsókoltam a nyakába, majd a köldökébe, közben simogattam a combját, bársonyos bőre forró volt, törődést kívánt.
- Mi ez a zaj? - kérdeztem, mert mintha motorzúgást hallottam volna.
- Nem tudom. Ne foglalkozz vele. - mondta Csilla, bár szerintem ő nem is hallott semmit...
Pici tangáját elhúztam, hogy a puncijához hozzáférjek, Csilla a combját átette keresztben az én combomon, hogy még közelebb legyünk egymáshoz.
- Csókolj meg! - kérte.
Csókja heves volt, követelőző, közben két ujjal ujjaztam, belül forró volt, és kimondhatatlanul nedves. Ragacsos ujjammal simogattam a csiklóját, először csak finoman, néhány percig, aztán éreztem, hogy neki sem megy most olyan könnyen, gyorsítottam, és jobban rányomtam az ujjam érzékeny kis pontjára, aminek meg is lett a hatása, valósággal elöntötték a nedvei, két kézzel megmarkolva a kezemet élvezett el. Közben végig csókolóztunk. A nyelvével meg-megállt, nem tudott a csókra figyelni. Néha engem meg is harapott egy picit, de így volt tökéletes. Csilla pedig nagyon hálásan szuszogott mellettem.
Kezem a bugyijában, pólója melltartóig felgyűrve, időközben egészen közel ért a hang, két quad-os húzott el mellettünk. A földút elég széles volt ahhoz, hogy elférjenek mellettünk. Csilla nem nézett oldalra, de én igen, mind a két pasi bebámult, az egyik olyan képet vágott, mint aki most látott először fehér embert, tán még el is sápadt.
Csilla meg csak nevetett. Boldogan, kielégülve.
